A házam felé vezető utamat taxiban töltöttem. Bediktáltam a címet, és már indultunk is. Körülbelül egy fél óra alatt oda is értünk. Kifizettem, majd udvariasan segített a sofőr cipelni a rettentő sok cuccomat. Amikor először megálltam a ház előtt, különös érzéseim voltak. mintha már jártam volna itt, esetleg álmodtam. Nem is tudom. Nem is időztem sokáig ott, elővettem a csomagból a kulcsot és ajtót nyitottam. Az új lakásom szimpatikus. Bármennyire is szeretne visszahúzni anyám innen, nem menne neki. Soha..soha nem fogok oda visszamenni. Ha valaki látni akar, megkeres. Bár jobban tenné ha inkább nem. Elszeretném felejteni azt a sok rosszat amik ott történtek velem. Ezek a gondolatok járták át a fejemet, miközben átléptem otthonom küszöbét. Csodás érzés volt. Már is szeretem ezt a helyet, pedig körül sem néztem nagyon. Az első ami kiszúrta a szemem az a konyha. Csodás bútorok. Megszokhatnám már, hogy jómódú családban élek. A motorom. A bejáró nők. És tessék ez a csodálatos ház. Ez az én életem, ami miatt elhanyagolnak az emberek. Nem sokáig álltam és gyönyörködtem a konyhában és abból kifolyó nappaliban, mert csörgött a telefonom.
-Szia Steph, remélem nem zavarlak.-mondta Demi.
-Szia Demi. Nem nem zavarsz épp gyönyörködtem a csodálatos házamban.-nevettem el magam.
-Örülök. Na akkor ma egy ilyen ismerkedős, kicsit csajos este?-éreztem hogy mosolyra húzza száját.
-Még szép, ki nem hagynám! - mondtam örülve.
Majd beszélgettünk egy kicsit, és megegyeztünk a 8 óra tájban. Lediktálta a címet, és elraktam. Elköszöntünk, és folytattam tovább a nézelődést. Amikor már nagyjából vágtam mi hol van, elpakoltam mindent a helyére. Elmentem lezuhanyozni, majd felvettem egy laza Szettet, és felraktam egy sminket.
Amikor lassan elkészültem, a tükör elé álltam, és megállapítottam, hogy igen így még soha nem öltöztem. Mindig az a rockos csaj, a sok fekete ruha mindennap. De ez mostantól kicsit változni fog.
Amikor véglegesen elkészültem, felhívtam anyámat hogy sikeresen megérkeztem, és mesélni kezdtem neki. Elmondtam hogy csodás a ház, és ma még egy barátnőt is szereztem, akihez most készültem. Bontottuk a vonalat, és elindultam Demihez. Nagy nehezen, de sikeresen megtaláltam a házát. Kopogtattam, majd ajtót nyitott.
-Jajj, de örülök, hogy itt vagy-ölelt magához.
-Hát..sikeresen idetévedtem-nevettem el magam.
-Milyen csinos vagy. Hol marad a rockos csaj?-mért végig.
-Köszönöm. Kicsit változatok..De csak egy kicsit.-mosolyogtam el magam.
Majd beljebb mentünk, és azonnal pohárt töltött.
-Köszönöm, de nem iszok.-enyhe mosollyal szerintem le is zártam a témát, és pár perc múlva narancslével jött a kezében.
-Megértelek. Én is így voltam először.-mosolyra húzta száját, majd átadta az italomat.
A következő 3 órát beszélgetéssel, zene hallgatással, és ismerkedéssel töltöttük el.
-Volt már barátod?-Kérdezi lelkesen.
-Nem.-válaszolom lehangolón-De azt hiszem nincs is szükségem most rá.
-Pedig biztos állnak érted sorban.
-Hol? Akkora a sor hogy nem látom. De mondom..nincs szükségem rá.
-Jó jó értettem.-mondta nyugtatóan, majd ment és hozott még egy pohárral.
Azt hiszem egy fél óra múlva távoztam is mert már elég fáradt voltam és az idő is egyre hűvösebbre fordult.
-Akkor majd még beszélünk, köszönöm hogy eljöttél.-mondta mosollyal az arcán Demi.
-Én köszönöm hogy elhívtál, jól elvoltunk, de most indulok, mert az idő szűkös, és hideg is van. Jó éjszakát!-Nyomtunk egy puszit egymás arcára és elindultam haza. London utcái teljesen sötétek voltak. Néha egy-egy lámpa adott fényt utamnak. Még egy autó sem járkált erre felé. Sikátorok nyüzsögtek mindenhol, ahol mindig át kellett jutnom.
Bő 10 perc alatt haza is gyalogoltam. Gyors fürdőt vettem, majd néztem a tv-t miközben mély álomba merültem.
***Reggel***
Iszonyatos fejfájással ébredtem.Azt hittem majd szétrobban a fejem. Nagy nehezen felkeltem, és elindultam a konyhába majd bevettem egy fájdalomcsillapítót. Jobban éreztem ha inkább visszafekszek pihenni.
A következő 3 napot betegesen töltöttem el. Felkerestem egy orvost, aki megmondta hogy egy szimpla vírust kaphattam el. Demi mindig átjött,és gondoskodott rólam, de mondtam neki hogy nem akarom fárasztani, menjen nyugodtan, én mindent megcsinálok. De ő nem. Ő itt van velem mint egy igazi barátnő. Erősködött míg végül feladtam, és megengedtem hogy segítsen. Azóta anyámmal is beszéltem, hogy minden jól megy. Megvagyok én itt. Ismerkedtem a környezettel, és bevallom nem a megszokott, de elég szimpatikus. Mikor már lement rólam a betegség, elmentem shoppingolni az egyik közeli plázába. Bevásároltam néhány fontos dolgot, és indultam is haza.
